Bex Cica

Minden kislány álmodozik valamiről, akár csak én is. Azt mondják míg mi henyélünk mások percenként hallnak meg, kiskoromban nem értettem mi is az a halál, de felnőtt fejjel annyit megértettem, nem jó dolog. Míg én időmilliomos vagyok, addig százezrek vesznek oda. Ez a tudat szörnyű, a tudat, mely lassan, apránként felemészt, s aztán az érző lélek elvész bennem. Sokat gondolkoztam mi lett volna, ha... - a mondat végét mindig más és más szó zárta be, mint mi lett volna, ha így cselekszem, és nem amúgy, vagy mi lett volna, ha én születtem volna más zónába. Merültek fel előttem a kérdések. Mind minden kisgyermek én is álmodoztam, igen. De én jó célokért. Álmodoztam, hogy egyszer, egy jobb korban mindenki örök életű lehet. De vajon az álmok valóra is válnak? Vagy ez csak legenda lenne? Egész kicsi voltam, mikor nevelőotthonba kerültem. A történet magában foglalja a szín tiszta igazságot. Édesanyám, és édesapám autó balesetben odavesztek. A nagyim eltűnt egy időre, tehát gyámom az nem volt, így nevelőotthonba tettek. Ott megismertem egy olyan kislányt, aki hasonló ok miatt van nevelőotthonban. Annyi csavarral, hogy az ő helyzete nem volt éppen kecsegtető, amikor a nagyim előkerült és a papírjaimat a nevéhez íratták, mint örökös gyámom, megkértem írassák annak a kislánynak is a nevét a nagyimhoz. Tehát lett egy testvérem, aki 2 nappal fiatalabb nálam. A kislány akkori neve Jennifer Great. De mikor hozzánk került a vezetékneve Cox-ra változott, és egy másik kereszt nevet is találtunk neki, tehát mostani neve Victoria Cox. Nem elég, hogy ő a legjobb hugica a Földön, de még a legjobb barátnő is. Javarészt minden szabadidőmet vele töltöttem kiskorunkban. Mikorra betöltöttük a 18-ik életévünket a nagyim meghalt. Kettesben maradtunk, de igyekeztünk ugyan olyan jó kapcsolatban maradni. Megesküdtünk, hogy testvéri, és baráti szeretetünk közé senki nem állhat, még egy pasi sem. Ezt azóta tartjuk, és betartjuk.